Sok kutyatartónak okoz problémát, hogy a kutyája megugatja, megtámadja a bejövő vendégeket. A csengetés hallatán csaholva, habzó szájjal rohan intézkedni, az érkezőt megfélemlíteni vagy elűzni. Gyakorta hallani a gazdiktól ismétlődő jelenségekkel kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat, mintha ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megváltoztathatatlan adottságok volnának. Pedig a rendellenes viselkedés többnyire nagyon is kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza, és az esetek nagy részében korrigálhatók.
Sok kutyatartónak okoz problémát, hogy a kutyája megugatja, megtámadja a bejövő vendégeket. A csengetés hallatán csaholva, habzó szájjal rohan "intézkedni", az érkezőt megfélemlíteni vagy elűzni. Nem ritka az a jelenség sem, hogy a kutya fölugrálva nemcsak a ruháját piszkítja be, ha nem a nadrágszára szélét, cipőjét is megcsipkedi, megrángatja a betérőnek.
* * * * *
A kertkapu és a bejárati ajtó
Az egész betanult koreográfia valamikor kölyökkutya-korban szokott elkezdődni, amikor sorra jönnek a szomszédok, rokonok, barátok megcsodálni a kicsi, aranyos, édes, jajdecuki stb. kis szerzeményt. későbbre aztán szép fokozatosan kialakul a nagyjából megegyező viselkedési séma: a csengő hangja valóságos startjelzés a kutya számára, egy másodperc múltán már teljes energiabedobással, csaholva, ugatva rohan a négylábú jóbarát a kertkapu vagy a bejárati ajtó irányába, amelynek túloldalán az ártatlan érkező még akkor is elbizonytalanodni kezd, ha egyébként kimondottan állatbarátnak vallotta magát - legalábbis a csengőgomb megnyomásának pillanatáig. A kutya számára akkor kezdődik el igazán az unalmas bóklászást megtörő műsor, amikor a gazdi még ráadásul ki is nyitja a kaput vagy ajtót. Ugyanis a manapság hobbiból tartott, ún. családi kutyák túlnyomó többségének napirendjében az etetésen és a sétákon kívül alig van valami, ami érdekességet, újdonságot, izgalmat, feladatot jelenthet. Ekkor azonban ott áll a falka szentséges territóriumát átlépni szándékozó, idegen szagú, hangú és kinézetű lény, aki abban a pillanatban a kutya számára a főellenség, de legalábbis az izgalom, a változatosság okozója. Az ugatás, csaholás, ugrálás fokozódni kezd, mert a betolakodó ahelyett, hogy elmenekülne, még ráadásul a kutya számára egyértelműen fenyegetést jelentő testkontaktust (kézfogás, megölelés, puszi-puszi) kezdeményez a szeretett gazdival.
A fönt vázolt alaphelyzetre a gazdik reagálása, viselkedése és a problémamegoldási ötletei nagyon széles palettát mutatnak. Egyik fő csoportba sorolhatók azok, amelyeket a bejárat túloldalán a várakozó hall:
- "Rögtön nyitom... menj azonnal a helyedre, ottmaradsz, maradsz... jövök!"
- "Nem bánt, nem szokott ilyet csinálni, csak meg akarja szagolni... nem szabad, Charlie!"
- "Ide gyere!, gyereideazonnal!... jövök, csak előbb bezárom a kutyát!"
A másik csoportba a fizikai óvintézkedések tartoznak:
- a kutya meg van kötve a kert/udvar félreeső részében, mert a gazdik nem tudtak a kutyanevelésnek olyan szintjére eljutni, hogy az érkezőt veszély nélkül fogadni tudnák;
- kennelt építettek a kutyának, oda zárják be;
- ha jön valaki, szájkosarat tesznek a kutyára;
- a csengőhangot követően ölbe veszik a kutyát, és úgy megy valaki ajtót nyitni;
- a lakás egyik e célra rendszeresített helyiségébe (mosókonyha, pince, fürdőszoba stb.) zárják be a kutyát arra az időre, amíg pl. a postásnak aláírják, amit kell.
Legtöbb esetben a gazdik valamilyen figyelemelterelő próbálkozással, esetleg a kutyához való nyugtató beszéddel vagy szitkozódással igyekeznek úrrá lenni a helyzeten, és menteni, ami menthető. Természetesen az élettér védelme, az esetleges betolakodó jelzése normális és természetes tulajdonsága és viselkedésformája a kutyáknak; némelyiknél ez erősebben, másoknál gyengébben van jelen a veleszületett ösztönök között. Ám amikor ez a kellemetlen, vagy veszélyes szintig erősödik és fokozódik, akkor már viselkedési problémával áll szemben a gazdi, akárcsak az ajtó előtt topogó vendég.
Van azonban egy másik fajtája is a kellemetlenségeknek, amelyeket a kutya a vendég érkezésekor okozhat. Ilyenkor a kutyának esze ágában sincs védeni az életterét és a falkatársát: egyszerűen csak örül annak, hogy végre történik valami, örömét akarja kifejezni a belépő vendég és a gazdi irányába. Ezért ugrál, csahol, rohangál, azonnal szalad, és hozza a kedvenc játékát. Igyekszik mindenáron magára terelni a figyelmet, és elérni, hogy ő legyen a középpontban, vele foglalkozzanak. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a fajta pozitív viselkedés kellemesebb vagy veszélytelenebb az érkező számára, talán még akkor sem, ha az éppenséggel családtag, vagy a kutyát jól ismerő rokon, esetleg barát.
* * * * *
Ki a hibás, mik az okok?
A probléma kezelhetőségének és befolyásolásának megkezdéséhez elsősorban a kutya viselkedését kiváltó okokat kell megállapítani. elsősorban a fajtaspecifikus jellemzőket lehet figyelembe venni. Azok a kutyák, amelyek kifejezetten az őrzőkutyák fajtacsoportjából kerülnek ki, fő feladatuknak tekintik az udvar, a kert, a ház, a lakás védelmét. Örökösen figyelemmel kísérik a kívülről jövő ingereket, és érzékenyebben, intenzívebben reagálnak azokra. Tartózkodó- és pihenőhelyüket általában úgy választják meg, hogy a bejárat közel essék hozzá, de legalábbis mindenképpen szemmel tartható legyen onnan.
Az összes többi fajtacsoportból kikerülő kutyák genetikailag nem ugyanilyen hányadban öröklik a területvédelmi képességeket, de a gazdik vagy a tartási körülményeik mégis ebbe az irányba fejleszthetik viselkedési jellemzőiket. Például azzal, hogy valamilyen oknál fogva a gazdi jelöli ki számukra a tartózkodási és pihenőhelyet az ajtó mellett, vagy helyezi el a kosarukat az előszobába, illetve építi a kutyaólat a kertkapura néző teraszra, ezáltal tálcán kínálva a kutyának a lehető legjobb elfoglaltságot: a terület őrzését.
A másik fő ok amiért a kellemetlenségig túlzásba vitt területőrzési reakciók kialakulnak a kutyáknál, hogy a gazdi akaratlanul is ceremóniát rendez az ajtóhozmenés"ajtónyitás-üdvözlés" cselekvéssorozatból. Ez önmagában még nem baj, csak akkor kezd azzá válni, amikor ennek a rituálénak a középpontjában nem a cselekvés, nem az érkező vendég, hanem a kutya áll. Sok esetben mindkét fél részéről: a gazdi küldi/hívja a kutyát az ajtóhoz, többször is a nevén szólítja és ránéz, az érkező először a kutyát üdvözli, simogatja, és csak utána az embert. A kutyában tehát kialakul az a tudat, hogy ezeknél a jeleneteknél ő a legfontosabb, ő van a középpontban. Ezzel viszont nagyot emelkedik a falkán belüli rangsorstátusza. Egyre fontosabbnak érzi magát, és úgy gondolja, hogy ezeknél a jeleneteknél a gazdinak egyre kevesebb joga van bármit is csinálni. Fokozatosan eljut addig a pontig, hogy egyedül önmaga akarja fönntartani a bejárat körüli rendet, és eldönteni, hogy ki és mikor jöhet be.
Az örömteli, játékra hívó fölugrálás és a túlzásba vitt üdvözlési rituálé kialakulása egészen a farkas-ősökig visszavezethető ösztönös cselekvés. Szinte minden mai kutyafajta kölykeinek veleszületett viselkedési formája az anyaállatra történő fölugrálás. Különösen a hathetes életkor után válik ez intenzívvé: a kölykök igyekeznek az anyjuk száját elérni, ínyét nyalni, lökdösni, ezzel motiválva, hogy ételmaradékot adjon nekik, vagy megrágott, megpuhított táplálékhoz juttassa őket. Ezt általában sikerül is elérniük, ezzel érvényesül a pozitív megerősítés tanulási elmélete, tehát a szokás fölerősödik és mélyen berögzül. Ez a folyamat később hasonlóan zajlik le a kutyaemberi társai esetében is, csak ekkor már nem élelem a jutalom az üdvözléskor, hanem a rendkívüli figyelem, a simogatás, a beszéd. De a kutya szempontjából a végeredmény egy és ugyanaz: érdemes a hazatérőt, az élettérbe belépőt minél fergetegesebben üdvözölni, lehetőség szerint az arca irányába ugrálni, mert ezt valamilyen jutalom követi.
* * * * *
Közömbösítés, de hogyan?
Amióta Jan Fennel kutyapszichológia című könyvének magyar nyelvű fordítása megjelent, azóta sok kutyatulajdonos előtt nem ismeretlen a közömbösítés (NEM ránézni, NEM hozzászólni, NEM hozzányúlni) kutyanevelési módszere. A szerző - többek között - a vendégre fölugráló és a bejáratnál cirkuszt csináló kutyákkal kapcsolatban is ajánlja ezt a módszert. Alkalmazásánál a problémát az szokta jelenteni, hogy vannak kutyák, amelyek ilyen esetben azzal reagálnak, hogy még nagyobb fokozatba kapcsolva próbálják továbbra is magukra terelni a figyelmet. Tehát még vadabbul csaholnak, még intenzívebben ugrálnak, még jobban próbálják sakkban tartani az érkezőt.
A túlzott terület- vagy személyvédelmi magatartást mutató kutyák esetében az okozza a nehézséget, hogy amikor már a gazdi számára problémássá válik a helyzet, akkor már általában késő, nem elegendő csupán a közömbösítés használata. Ezt a nevelési módszert ugyanis már jóval korábban kellett volna használni, amikor a kutyának ez a fajta viselkedése kezdeti, kialakuló formájában jelentkezett. Az érkező vendég világos kabátjára sáros tappanccsal fölugró, vagy a lábaszárába harapó kutyát már hiába közömbösíti a gazdi, nem valószínű, hogy az eset áldozatát ez meggyőzően nyugtatni tudná.
Az eredményes neveléshez az alábbiakat érdemes még figyelembe venni:
- A közömbösítést, mint megelőző intézkedést korán, a kutya fiatal korában, az első figyelemreméltó jeleknél kell elkezdeni.
- A csengő hangjára ne reagáljon azonnal a gazdi, először hívja magához a kutyát, és utána ő menjen az ajtóhoz/kapuhoz elsőnek, ne a kutya.
- A kutya először legyen alárendelt, nyugodt, testhelyzetben (ül, fekszik) és csak ekkor reagáljon a gazdi a csengőre, illetve nyissa ki az ajtót/kaput.
- Nyugodt hangon először a kutyát a pihenő-/alvóhelyére küldeni, és csak utána ajtót/kaput nyitni.
- A kutya pihenő-/alvóhelye ne a bejárathoz közel vagy arra közvetlen rálátást biztosító helyen legyen.
- Gyakorolja a gazdi (családtagok, rokonok, szomszédok, barátok bevonásával) a kutyával az érkezési, üdvözlési jelenetek normális lezajlását, a kutya közömbösítését.
- Hazatéréskor a családtagok elsőként az embereket üdvözöljék, és csak utána a kutyát.
- Hazatéréskor a gazdi először más melléktevékenységeket csináljon (kabát, cipő levétele, néhány lépés a lakásban stb.), és csak utána kezdjen foglalkozni a kutyával, egy olyan pillanatban, amikor az hangadás nélkül, nyugodt testhelyzetben van.
- A bejárat közelébe előkészített finom falatokból csak akkor adjon az érkező, illetve a gazdi a kutyának, ha az állat a kívánatos viselkedési formákat mutatja.
- A kutya játéka, etető- és ivóedénye ne legyen a bejárat közelében.
- Az alapengedelmességi gyakorlatok ismétlése a bejárat közvetlen közelében növeli az esélyét az eredményes konfliktusmegoldásnak.
- Az esetleges rangsorproblémák megszüntetése előfeltétele a közömbösítés eredményes használatának.
A vendég érkezésekor mutatott, mélyen berögződött helytelen viselkedés megváltoztatása sok esetben nem könnyű feladat. Végső esetben jó és biztonságos kiegészítő lehet egy rögzítőpont a kutyapihenőhelye mellett, ahová a kutya egy karabinerrel kiköthető. A póráz olyan hosszú lehet, hogy lehetővé tegye a pihenőhelyen a kényelmes fekvést, ülést, fölállást, de több mozgástérre ne adjon lehetőséget. A másik, kezdetben szintén jól használható technikai segédeszköz lehet az ún. házipóráz: a nyakörvre rögzített, 60-80 cm hosszú, erős zsinór, (csomó, fogantyú, karika stb. nélkül!) amellyel a kutya problémamentesen közlekedhet, de szükség esetén a gazdi ráléphet, kézbefoghatja. Ezzel korlátozni lehet a kutyamozgásterét, időt nyerve az egyéb tréningmódszerek kivitelezéséhez, egyúttal biztonságos távolságban tartva az ajtótól/kaputól vagy az érkező személytől., illetve szükség estén a kutya el is vezethető a helyszínről.
A csengő hangjára érzékenyen reagáló kutyákat elsősorban az adott akusztikus jelnek, mint ingerforrásnak a deszenzibilizálására kell tréningezni. Amikor ez kellő eredményre vezetett, akkor lehet ellenkondicionálni, amelynek során arra lehet a kutyát megtanítani, hogy ugyanerre az adott hangingerre mi legyen az a cselekvés, ami a gazdi és az érkező vendég szempontjából egyaránt elfogadott és biztonságos. Például: a csengő hangjára ne az előszobába rohanjon és nekiugorjon a bejárati ajtónak, hanem a helyére menjen, és leülve várjon. Ezzel lehet elérni, hogy a korábban viharos ajtó előtti jelenetek, a vendégek terrorizálása helyett nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb ember/kutya kapcsolat és élet alakuljon ki.
Mit tehet az érkező ?
Azt minden kutyatulajdonosnak tudomásul kell vennie, hogy nem mindenki egyformán viszonyul a kutyákhoz: vannak, akik többé-kevésbé félnek, idegenkednek a kutyák bizonyos reakcióitól. A hideg, nedves kutyaorr érintése, a nyálas kutyaszájjal való kontaktus szintén nem ugyanazt jelenti az idegennek, mint a gazdinak. Nem várható el, hogy minden becsöngető ember egy bizonyos szinten kutyaszakértő legyen. A gazdinak kell a bejárat közelében kialakuló helyzetet szakszerűen, a kutya reagálásainak, viselkedésének tudatában, azok következményeinek ismeretében a lehető legjobban megoldania. Ehhez a megelőző intézkedéseken kívül elengedetlenül hozzátartozik a kutya célirányos nevelése, deszenzibilizálása, és az érkező vendég hatékony tájékoztatása, esetlegesen a tréningbe történő aktív bevonása is. Amivel az érkező segíthet és megkönnyítheti a gazdi és kutyája helyzetét:
- A vendég az egyik kezét kissé előretartva hagyja, hogy a kutya megszagolja azt.
- Ne hajoljon a kutya fölé.
- Ne hadonásszon a kezeivel.
- Ne hátráljon.
- Az örömteli üdvözlést jelentő fölugrálásra reagáljon az egyik térdének fölhúzásával, kivédve ezzel, hogy a kutya a mellső lábaival elérje.
- Határozott, gyors mozdulattal fordítson hátat a fölugrálni készülő kutyának.
- Kis testű kutyák esetén leguggolva fölöslegessé teheti a kutya számára a fölugrást.
- A gazdi rövid kérésére közömbösítéssel reagáljon a kutyára.
- A bejárat közelébe előkészített finom falatokból adjon a kutyának, ha az leült, és nem ugat.
Szólni kell a nehézségekről és a kutya nevelését hátráltató tényezőkről is. Tapasztalatok szerint különösen az érkező szülők, nagyszülők teszik nehézzé a kutyát éppen a normális magatartásra nevelő, szoktató gazdik életét. Általában az ő véleményük, hogy "olyan ritkán jövünk, hadd örüljön az a kutya", vagy "jaj, de aranyos vagy, nézd már, mit hoztam neked", és már meg is jutalmazták az ugráló, csaholó, fölpörgött kutyát, pontosan azért a tevékenységért, amit a gazdi napokon, heteken keresztül próbált kitörölni a kutyája viselkedési repertoárjából. Egy meggyőző, a helyzet összefüggéseit tisztázó beszélgetés sok esetben segíthet ilyenkor.
A postás
Külön említést érdemel a kutyás házak, lakások esetében a postás esete. Ez a klasszikus példája a kutya szokásrendszerének, a cselekvés-okozat tanulási elméletének és a pozitív megerősítésen alapuló magatartásforma berögződésének. Három fontos pontban különbözik a postás az összes többi embertől, akik az ember/kutya közös falka életteréhez közelítenek:
- a postás szinte minden nap, közel azonos időpontban jön - a többiek kiszámíthatatlanul;
- a postással szemben a kutya bármilyen területvédelmi, megfélemlítő, agresszív stratégiája (morgás, ugatás, kerítésre fölugrás, stb.) sikerre vezet, hiszen a postás mindig elmegy, míg a többieket leginkább beengedi a gazdi, és kiderül róluk, hogy nem is igazán ellenségek;
- a postás elüldözésének sikerélményével a kutya saját magát jutalmazza meg - a többiek vagy adnak valamilyen jutalmat, vagy nem.
Sajnos nem lehet általános megoldási módszereket adni a gazdáknak a postással szemben problémásan viselkedő kutyák esetében. Ami érvényes lehet a nagyváros külterületi kertes házában, az nem érvényes a belvárosban, vagy főleg nem faluhelyen, ahol az egész utca hangos a zöld biciklit kísérő őrjöngő kutyaugatástól. Inkább hatékony lehet a postások körében végzendő fölvilágosító, ismeretterjesztő munka, amellyel elérhető lehet, hogy az ő viszonyuk és hozzáállásuk legyen kynológiai szempontból szakszerűbb, ezzel megelőzve a félreértéseket, kellemetlen incidenseket vagy baleseteket.
* * * * *
A döntés joga
Az ajtónál/kapunál lezajló jeleneteket egy falkaállat esetében természetesen nagymértékben befolyásolja a hierarchikus rangsor. A területvédelem természetesen mindenkinek a kötelessége, legalábbis a kutya logikája szerint. Annak eldöntése viszont, hogy a közeledő vagy betérő "jóbarát" vagy "ellenség", csakis a falkavezérnek, vagy a rangsorban magasabb pozícióban lévőnek a joga. Ez a rendszer kiválóan működik a természetes élettérben élő vadkutyák és farkasok esetében, ellenkező esetben örökös verekedések és kaotikus állapotok veszélyeztetnék a falka életképességét. Tehát ennek az imitálása az adott, civilizált környezetben és ember/kutya közös falkában is eredményes lehet.
A jó gazdinak már a kölyökkutya nevelésének kezdetétől arra kell törekednie, hogy stabil falkavezérré váljék, aki fönntartja magának a jogot annak eldöntésére, hogy ki jöhet be az udvarra, a házba, a lakásba, és ki nem. Ha a kutya megérzi, hogy a gazdi nem rendelkezik olyan vezetői képességekkel és tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá tennék a jó falkavezér szerepére, akkor azonnal reagál. Igyekszik átvenni a döntési jogot, mert úgy érzi, hogy ezzel a terület jobb védelmét, ezen keresztül az ember/kutya közös falka biztonságát szolgálja.
A kutyák (különösen, ha nem olyan fajtájúak, amelyeknél az őrzési ösztön erőteljesebb), ha azt látják, tapasztalják, érzik, hogy a gazdi magabiztosan és következetesen viselkedik az érkezővel, és velük szemben is, nem érzik annyira szükségesnek, hogy beavatkozzanak a dologba. Kezdettől fogva igyekezzen a gazdi a csengetés utáni ajtó-/kapunyitást, a vendég üdvözlését úgy irányítani, hogy a kutya számára egyértelművé váljék: ez az ember feladata, és nem a kutyáé. Ezzel megelőzhető, hogy minden betérőt sakkban tartva, megrémítve a kutya végezze ezt a munkát.
Kellő hozzáértéssel, türelemmel és következetes kitartással vagy kezdettől fogva nevelhetők, vagy helytelen viselkedésükben megváltoztathatók a kutyák, megakadályozva vagy megszüntetve ezzel a kellemetlenséget, problémát vagy veszélyt, amelyet reagálásukkal és viselkedésükkel jelentenek a hazatérő családtagokra vagy az alkalmanként csöngető vendégekre nézve.
Gondoljon rá, Ön most a kutyája helyett is olvasott - az ember és a kutya jobb együttéléséért.
Keresőszavak: kutya, kutyanevelés, kutyák, kiskutyák, szobatiszta, szobatisztaság, bepisil, támad, támadás, idomítás, gazdi, kiskutya, falka, falkavezér, csodálatos kutyadoki, cezar millan, a póráz két végén, Victoria Stilwell
AJÁNLOM AZ OLDALT
